Egy kábelrendszer meghibásodása sok esetben nem "csupán" zavart okoz az áramellátásban, hanem komoly veszélyeket rejt magában, ráadásul a beruházó számára beláthatatlan anyagi vonzattal járhat.
A kábel meghibásodása először szinte mindig (alig hallható „ciripeléssel”) apró elektromos kisülésként, majd rövidzárlatként jelenik meg - azonban szép számmal vannak olyan esetek, amikor a hiba miatti áramvezetés már olyan mértékű, hogy átívelés keletkezik és súlyosabb következményeket von maga után, például tüzet vagy robbanást idéz elő.
Jó, ha tudjuk: a kábelhibák kiváltó okának meghatározása (ideális esetben már a telepítés során való megelőzése) minden esetben megbízhatóbb működést és alacsonyabb működési költségeket eredményez.
Az Enertech Hungária Kft. a hazai villamosipari projektek meghatározó szereplőjeként több évtizedes tapasztalattal rendelkezik a professzionális kábelszerelvények értékesítése területén.
Megfigyeléseink szerint a kábelrendszer meghibásodás okai legtöbbször jól körülhatárolhatóak, sőt tipizálhatóak. Rendszerint olyan, alapvető tervezési, telepítési vagy karbantartási problémákhoz köthetőek, amely kis előrelátással 100%-ban megelőzhetőek lehetnek!
Reméljük, hogy ezzel az összefoglaló cikkel sokaknak segíthetünk a meghibásodások minimalizálásában és a megbízhatóbb elektromos infrastruktúra kiépítésében.
Bemutatunk néhány kritikus esetet:
felrobbanó kábelfej
Az esetek többségében a nem megfelelő kábelelőkészítés, a rossz hántolási minőség, vagy a nem megfelelő zsugorítás okozhatja.
Ügyeljünk a kábelelőkészítési minőségre, mert ez egy kritikus pont! Hántolás során távolítsuk el maradéktalanul a teljes vezetőképes réteget. Legyen megfelelő a hántolási távolság. Figyeljünk a vágás egyenes vonalára (ne legyen csipkézett a széle) és az átmenetre (ne elvágólag, ne is lépcsősen, hanem kúposan érjen véget).
Szintén tipikus hiba, amikor a stekkereknél a földelés csatlakozótesthez való csatlakoztatása elmarad. A stekker a részleges kisülésnek köszönhetően ilyen esetekben heteken belül tönkremegy.
Azonban ennél a hibánál is azonnal észlelhető a figyelmeztető ciripelésszerű hang, és ha figyelmesek vagyunk, a probléma megelőzhető.
Az is előfordulhat, hogy a saru vagy a toldóhüvely nem megfelelő, és/vagy rosszul van felszerelve. Ennek a jelenségnek impozáns tűzijáték az eredménye.
Gondot jelenthet az is, amikor a nem érintésbiztos szerelvények körüli biztonsági távolságok (másik fázistól való-, illetve a földelési távolságok) nincsenek meg. Ezeket minden esetben megtaláljuk a szerelési leírásban.
Az egyre egyszerűsödő technológia ellenére is előfordulhatnak banális szerelési hibák, pl. amennyiben - az egyébként hibátlanul felszerelt - még meleg végelzárót egy bolyhos ronggyal fogja meg a szerelő, a ruhadarabból az apró szöszök fent ragadnak a végelzáró felületén.
A szennyezett felület miatt részleges kisülések keletkeznek, és a kúszóáram előbb-utóbb átíveléshez vezet.
Tudni kell, hogy a KÖF kábelek leggyengébb pontja maga a szerelvények szerelése.
A KÖF kábelszerelvényekre vonatkozó előírásokat a az MSZ HD 629.1 S3 és MSZ HD 629.2 S2 szabványok írják elő. A követelmények közül az egyik legfontosabb a szigetelés állapotára vonatkozóan a részleges kisülés mérése, mivel ez ad információt a szigetelés jelenlegi állapotáról - ami alapján következtethető a jövőbeni állapota is. A határérték 10pC 1,73Uo feszültségen - ez egy nagyon alacsony kisülési töltés érték, amit tudnia kell a szerelvényeknek.
A szabványnak megfelelő végelzáró szerelvények felszerelését gyakorlatilag szinte lehetetlen elrontani, ha a szerelő az alapvető kábelelőkészítésre (ld. fentebb) odafigyel.
Azonban vannak olyan végelzárók, amelyek a legkisebb szerelési előírásoktól való eltérésekre is érzékenyek - sőt léteznek olyan szerelvénycsaládok is, amiket szinte lehetetlen úgy megszerelni, hogy a szabvány követelményeit kielégítse.
Ezért azt javasoljuk, hogy mindenképpen szabványnak megfelelő, tanúsítással ellátott, megbízható és lehetőleg szakértő beszállítón keresztül történjen a kábelszerelvények vásárlása.
A végelzárók között a feltolható, a hidegzsugor illetve a melegzsugor (hőzsugor) kategóriákon kívül létezik egy 4., a hibrid típus is - mi ezt tartjuk a legfejlettebb és legmegbízhatóbb technológiának. Ezen belül is azt a fajtát, ahol a hibrid végelzáróknál (pl. CHE-I) a hőzsugor csövön belül, annak alsó harmadában van egy feltolható elem, ennek rögzítését (feltolását) követően zsugorítjuk rá a melegzsugor csövet.
Ezeknek a hibrid végelzáróknak a használata könnyű és megbízható, tapasztalataink szerint ugyanis ez a fajta amellett, hogy magasabb üzembiztonságot garantál, lényegesen meggyorsítja a szerelvény szerelést is, más gyártók műszaki megoldásaihoz viszonyítva (pl. szalagozásos vagy masztifpárna hajtogatásos hibrid technológiákhoz képest).
leolvadt kábelsaru
Okozhatja a nem megfelelő préselési nyomás - azaz amennyiben a hidraulikus eszközünkben nem elegendő a nyomás, akkor nem lesz jó a kontaktus, és kialakul az elégtelen préselés.
A szorítási, meghúzási nyomást sok esetben a berendezésgyártó vagy a szerelvénygyártó is meg szokta határozni, ugyanis a kalibrálatlan nyomatékkulcs /présszerszám segítségével felszerelt, alulpréselt kábelsaru rövid időn belül az elektromos csatlakozás meglazulásához vezet. Az ilyen típusú hanyag kivitelezés (vagy rossz minőségű kábelsaru használata) miatti hőképződés elkerülhetetlenül kábelcsatlakozási- vagy végződési hibát generál.
Másik jellemző ok a nem szabványos kábelsaru választása szokott lenni.
A csatlakozónak általában saját saruja van, ezt az egységcsomag tartalmazza (pl. a Cellpack kábelszerelvényei általában tartalmazzák a szakadófejes kábelsarukat vagy toldóhüvelyeket). Ha viszont nincs az egységcsomagban, akkor nézzük meg a csatlakozó termékleírását, amiben részletesen megadják a hozzá való saru paramétereit.
Abban az esetben, ha másmilyen sarut próbálunk meg használni hozzá, az szinte biztosan nem lesz megfelelő, mert: nem egyezik a mérete, feszíti a csatlakozót, nem a kábelhez kompatibilis fémből készült, stb.
A sarunak pontosan ahhoz a szerelvényhez kell illeszkednie, amihez tervezve lett, és pontosan arra a vezetőre (nem mindegy az sem, hogy tömör, finom sodratú, vagy durva sodratú-e a vezető).
Evidensnek hangzik, hogy alumínium vezetőhöz alumínium, réz vezetőhöz réz kábelsarut szerelünk, de sajnos volt már rá precedens a közelmúltban, hogy tanácsunk ellenére alumínium kábelhez ónozott réz kábelsarut illesztettek.
(Megj. ennek a félreértésnek, nevezetesen hogy egymástól különböző anyagú vezető és kötőelem összeilleszhető egymással, valószínűleg az az oka, hogy már léteznek a piacon a modern, ún. szakadócsavaros kötőelemek, amelyek speciális ötvözetből készülnek – így ezek egyaránt illeszthetők alumínium és réz vezetőkhöz is.)
beázott öntőgyantás szerelvény
A beázásnak több oka lehet, legáltalánosabb ezek közül a kábelköpeny alapos érdesítésének a hiánya.
Létrejöhet a felületes vegyszeres tisztítás miatt egy fennmaradó zsíros vagy szennyezett felület is, amihez a műgyanta massza képtelen tökéletesen hozzátapadni, ennek következtében pedig bejut a nedvesség.
Fentieken kívül gyakori probléma a nem megfelelő tömítés miatt kiszivárgott öntőgyanta is. (kép: HSM szorítógyűrűvel)
mechanikailag sérült kábelszerelvény
Lehet bármennyire is alapos a kábelszerelő, ha a kábelárok befedésénél a segédmunkás döngölőgéppel szétveri a kábelszerelvényt, bár itt hozzá kell tenni, az általunk dokumentált esetben a kábelárok sem volt kellő mélységben kiásva. (kép: CKM fedél nélkül 01-02)
Minden esetben a műszaki kiviteli tervben foglaltak szerint kell végezni a földmunkálatokat (árokásási mélység, tömörítési mód).
A fektetési mélység rendkívül fontos, hiszen hatalmas veszélyforrást jelent, ha valaki például a későbbiek folyamán – sejtelme sem lévén arról, hogy a területen kábelezés történt - véletlenül belevág egy csákányt a vezetékbe.
Emiatt a szabvány általánosságban kb. 1 méter mély árokban való kábelvezetést ír elő. (Természetesen előfordulnak olyan esetek is építkezéseken, amikor ennél mélyebben szükséges vezetni a kábelezést.) A kábeleket homokrétegbe kell fektetni, majd erre szintén rákerül egy 10-20 cm homokréteg, e fölé pedig mechanikai védelmet szükséges kialakítani az előírás szerint. (Régen ez a mechanikai védelem pl. téglák lerakása volt, manapság műanyag lapokkal védik és egyben jelölik meg a kábelszerelvényezés helyét.)
Ezt a mechanikai védelmet követően kerül rá a földréteg a kábelezésre, majd legvégül következik a tömörítés, megfelelő gondossággal elvégezve.
zsugorcső hiba
Egy jó kábelszerelő szakmai tudása és alapossága olyan esetekre is kiterjed, amelyek rendkívül ritkák. Előfordulhatnak ugyanis gyártási hibából eredő problémák is, amiről kevesebbet beszélünk. Lásd a fényképen szereplő középfeszültségű zsugorcső, amely a dobozból kivéve valószínűleg makulátlannak tűnt, ám a lezsugorítást követően egy ponton kicsit egyenetlen lett a felszíne. Jelen esetben figyelmes volt a kábelszerelő, mert miután észrevette a problémát, szétbontotta a kábelvégelzárót, és feltárt egy gyártási folyamat során keletkezhetett belső extrudálási hibát. (kép: KÖF zsugorcső hiba 01-02)
Ez a hiba olyannyira ritka, hogy az elmúlt évek alatt mi az Enertech Hungária Kft. műhelyében több ezer hőzsugor végelzárót szereltünk már be a transzformátorállomásainkba, és eddig egyetlenegy ilyen esettel sem találkoztunk - de mint látható, mégis előfordulhat!
egy tökéletes kivitelezés
Végül, hogy hozzunk egy pozitív szerelési példát is, ezeken a képeken jól látszik, hogy amennyiben megfelelően van előkészítve a kábel, és elkészítve az öntőgyantás kábelösszekötő, akkor teljesen mindegy, hol, milyen módon és mennyi ideig van elhelyezve, pl. a Cellpack terméke (kép: Cellpack öntőgyantás toldás 01-02).
A fotók és az írásos anyag az Enertech Hungária Kft. műszaki szakértőinek közreműködésével készült.